S ajtót tártam, nyílt a zár, Éj volt künn, más semmi már. S mély homályba elmeredten, szívvel, mely csodákra retten, Látást vártam, milyet gyáva földi álom sose tár, Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen, Nem búgott más, csak egyetlen szó: "Lenóra! ", - halk, sóvár Hangon én búgtam: "Lenóra! " s visszhang kelt rá, halk, sóvár, Ez hangzott s más semmi már. S hogy szobámba visszatértem s még tüzelt javába vérem, Hirtelen, már hangosabban, újra zörrent némi zár, S szóltam: "Persze, biztosan csak megzörrent a rácsos ablak, No te zaj, most rajta kaplak, híres titkod most lejár, Csitt szívem, még csak egy percig, most a nagy titok lejár, Szél lesz az, más semmi már! " Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár, S rám nem is biccentve orrot, meg sem állt és fennen hordott Csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt s mint kit helye vár, - Ajtóm felett Pallasz szobrán megült, mint kit helye vár, - Ült, nem is moccanva már. S ahogy guggolt zordon ében méltóságú tollmezében, Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár, S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste, Zord Holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ, Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói, mély, vad ár? "
A leghétköznapibb időtöltésben is örömét leli, ha az működésbe hozza e képességét. Szereti a rejtvényeket, a szójátékot, a titkosírást – és megoldásai olyan sziporkázók és ötletesek, hogy az egyszerű ember szinte természetfeletti csodát lát bennük. Az elért eredmények, amelyekhez szigorú módszeresség és következtetés útján jutott, a valóságban pusztán az intuíció szülötteinek látszanak. " (Edgar Allan Poe: Morgue utcai kettős gyilkosság) 1842 és 1849 között kevesebbet írt, de ekkor születtek igazán nagy művei. 1843-ban jelent meg Az aranybogár és egy gyűjteményes kötete, Edgar Allan Poe prózai költeményei. A következő évben jelent meg A holló című verse, amelyet magyarra olyan kiváló költők is lefordítottak, mint Babits Mihály, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső. Poe 1844-től a New York-i Evening Mirror szerkesztője volt, a következő évben könyvei tiszteletdíjából, régi álmát beteljesítve, megvásárolta a Broadway Journalt, de a lap gyorsan tönkrement. Felesége 1847-ben tuberkulózisban meghalt, s Poe-t fásultság, a közelgő halál tudata kerítette hatalmába.
Ekként ültem, szőve-fejtve bús eszméket s szót se ejtve, Míg a madár szeme izzott, szívemig tüzelve már, S fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan hátrabágyadt, Bársonyon keresve ágyat, mit lámpám fénykörbe zár, S melynek bíborát, a lágyat, mit lámpám fénykörbe zár, Ő nem nyomja, - soha már! Ekkor, úgy rémlett, a légnek sűrűjén látatlan égnek Füstölők s a szőnyeg bolyhán angyalok halk lépte jár, "Bús szív! ", búgtam, "ím, a Szent Ég szállt le hozzád, égi vendég Hoz vigaszt és önt nepenthét, felejtést ád e pohár! Idd, óh idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár! " S szólt a Holló: "Soha már! " "Látnok! ", nyögtem, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok, Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár, Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan, Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár: balzsam Gileádban?.. meg!.. esdve vár! " S szólt a Holló: "Soha már! " "Látnok! ", búgtam, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok, Hogyha istent úgy félsz mint én s van hited, mely égre száll, Mondd meg e gyászterhes órán: messzi Mennyben vár-e jó rám, Angyal néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár, Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár? "
… mondd meg –, lelkem esdve vár…" S szólt a Holló: "Soha már! " "Látnok! ", búgtam, "szörnyü látnok! ördög légy, madár vagy átok! Hogyha istent úgy félsz, mint én, s van hited, mely égre száll, Mondd meg e gyászterhes órán: messze mennyben vár-e jó rám, Angyal-néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár, Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár? " S szólt a Holló: "Soha már! " "Ez legyen hát búcsúd! ", dörgött ajkam, "menj, madár vagy ördög, Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ! Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon, Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút madár! Tépd ki csőröd a szivemből! hagyd el ajtóm, csúf madár! " S szólt a Holló: "Soha már! " S szárnyán többé toll se lendül, és csak fent ül, egyre fent ül, Ajtóm sápadt Pallaszáról el nem űzi tél, se nyár! Szörnyü szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló, Míg a lámpa sávja omló fényén roppant árnya száll, S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll, Fel nem röppen – soha már!
Ihlet, elrévülés, lila köd szükségtelen. " A szerző Edgar Allan Poe, a mű címe A holló (The Raven). 2006-09-01 A horror klasszikusai Doppelganger-motívum Hoffmann, Poe és Stevenson műveiben. 1994-05-01 Edgar Allan Poe és Dsida Jenő... Szerenád Ilonkának c. verse Poe, Edgar Allan: Az ellopott levél Tizenegy elbeszélés pszichológiája. Poe, Edgar Allan: A holló verselemzés Egy monomániákus... Poe, Edgar Allan: A holló műelemzés, műismertetés Poe, Edgar Allan: Lee Annácska verselemzés Poe, Edgar Allan: A kút és az inga műértelmezések Nyugat-keleti átjáró összehas. elemzés Poe, Edgar Allan: A holló elemzésvázlatok! Az utalási tartomány: Poe. Lacan, Derrida Az ellopott levél / Poe, Edgar Allan Lacan Poe-értelmezése/l956/, és Derrida kritikája Lacan értelme-zéséről. Barbara Johnson posztmodern akciója az értelmezés kriti-kájának értelmezési kritikája. Poe és Dsida Szerenád Ilonkának / Dsida Jenő Annabel Lee / Edgar Allan Poe Asztraté/Diana/Psziché Asztrológiai vonatkozások E. A. Poe Ulalume c. versében.