2019. március 15. 08:29 Csernus Szilveszter Eközben az Országgyűlésen Nagyjából ezidőtájt futott ki Pozsony kikötőjéből a Kossuth és Batthyány vezette országgyűlési küldöttség két gőzöse is, hogy Bécsben kieszközölje az uralkodónál a reformtörekvéseket. Elméletileg az átalakulást a pozsonyi-bécsi események hozták el, de a Buda-Pesten történtek nyomást gyakoroltak az országos politikára és megmutatták, hogy milyen széleskörű támogatás áll a forradalmi változások mögött. Pesten a nyomdatulajdonos Landerer Lajos az előző napi hírek alapján érezhetett valamit, mert háromszoros papírmennyiséget készített elő március 15-ére a Hatvani (ma: Kossuth Lajos) és a Szép utca sarkán lévő üzemébe. A német származású iparossal szemben többször megfogalmazódott a vád, hogy a bécsi hatalom besúgója volt, ami ilyen formában nem igaz. A korban minden nyomdásznak vállalnia kellett, hogy jelentést ír, máskülönben nem folytathatta vállalkozását; a forradalom és szabadságharc nyomdásza tehát nem önszántából vagy meggyőződésből szolgálta a hatalmat.
A Landerer és Hackenast nyomda és az 1848. március 15-i forradalom A 170 évvel ezelőtt, 1848. március 15-én történtek emblematikus mozzanata volt a szabad sajtó első termékeinek, a Nemzeti dalnak, illetve a Tizenkét pontnak a kinyomtatása, amelyre a Landerer és Hackenast elnevezésű nyomdában került sor. Mit is tudunk erről a nyomdáról és mi is történt ott pontosan azon a napon? A Landerer család a 18. század eleje óta működtetett nyomdákat Budán, illetve Pesten, a szóban forgó intézményt 1784-ben alapították. A nyomda akkori vezetője, Landerer Lajos 1840-ben társult Hackenast Gusztávval, így a cég neve Landerer és Hackenastra módosult. Ők nyerték el a Kossuth Lajos által szerkesztett Pesti Hírlap kiadási jogát. A párost nem mindenki szívelte, Kossuth Lajos például így írt róluk: "Landerer és Heckenast uraknak minden mértéket meghaladó szennyes piszkosságát tovább tűrnöm lehetetlen. Dolgozom, mint a barom, kérkedés nélkül mondhatom, lelke, fenntartója vagyok a Pesti Hírlapnak… Sok ember mondotta már, hogy valósággal bolond vagyok az ő igavonó marhájuk lenni, s az örökös munkával, örökös bosszúsággal életemet, egészségemet érettük felemészteni…" Kép forrása: Vasárnapi Újság, 1868. március 15.